Napközis Erzsébet-táborunk egy hete
„Felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Cikk írója: Varga Csaba
Fotók: Bakonyi Éva
Egy sikeres tábor receptje: Végy 28 gyermeket, sok-sok állatot és még több élményt!
De kezdjük csak a legelején. A legelső napon alighogy túl volt néhány jégtörő, bemelegítő játékon a kis csapat, máris indultunk a Kassai-völgybe. A gyerekek többsége nem először járt már a lovasíjászat bölcsőjének tartott völgyben, de így is lenyűgözte őket Kassai Lajos bemutatója és az ott látott, harmonikusan rendezett élettér, melyben békésen megfér egymás mellett ló, vízibivaly, szürkemarha, kuvasz, disznó, lúd, holló. Mondhatnánk, hogy egy igazi földi paradicsom. Tartsd az állatot a természete szerint szemlélet hatja át ezt a helyet. A gyerekek szemtanúi lehettek annak, hogy mit jelentenek a következő fogalmak: összpontosítás, kitartás, elszántság, fegyelem, összhang ember és az általa kialakított környezete között. Ha csak egy rövid időre is, de kezükbe vehették és kipróbálhatták honfoglaló eleink félelmetes fegyverét, az íjat, és teljesen belefeledkezve az íjászatba, élvezettel hallgatták a célba talált nyílvesszők koppanását. A gyerekeknek arra is lehetősége nyílt, hogy a völgy bejárata előtt elterülő, nádassal övezett legelőről a lovakat befoghatták, majd a benti legelőre átvezették őket. Ez felért egy kisebb bátorságpróbával.
Aztán úgy alakult az egész hét, hogy az állatok kerültek a figyelem középpontjába. Kedden a fő témánk a felelős állattartás volt. A gyerekek 5 csoportban dolgoztak, plakátot készítettek arról, hogy mit is gondolnak erről a témáról. Természetesen sok ötletet meríthettek Bakonyi Évi felvezető kiselőadásából. S az elmélet után jöhetett a gyakorlat, délután elkerekeztünk a Csipánéban működő Bundazug Állatmentő Alapítványhoz. Ez a kis túra többeknek feladta a leckét, ha nehézségek árán is – süppedős, kerékpárost próbáló homok és tikkasztó hőség-, de mégiscsak eljutottunk a volt szénégetőig. Ott Takács Kata, az alapítvány egyik alapítója és lelkes motorja mesélt a menhely nem éppen könnyű mindennapjairól. Ajándékba mindenki vitt az állatoknak kutya- vagy macskaeledelt, ezzel is segítve az otthon lakóit. Megtekintettük a birtokot, és meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi szeretetre és gondoskodásra éhes állatot rejt egy-egy ól, kennel vagy bokoralja. Ha lehetett volna, mindegyik gyerek egy kiskutyával tért volna haza. Ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy a kiskutyák és az őket simogató, babusgató táborozóink között mély rokonszenv alakuljon ki. Szinte elolvadtak a kutyusoktól. Jó volt látni a szeretetnek eme megnyilvánulását.
Szerdán előkerültek az Erzsébet-táboros pólók, ezeket festették be a gyerekek saját elképzelésük szerint. Elmélyülten alkottak, melynek meg is lett az eredménye, az elkészült munkák igazán egyediek és ötletesek lettek. Ezenkívül Andricz Gabi nénivel elsajátíthatták a nemezelés alapjait is, ki-ki karkötőt vagy tulipánt készíthetett. Délután buszba és autóba szálltunk, hogy meglátogassuk Noszlopy Gáspár, az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetőjének és vértanújának szülőházát Újvárfalván. Majd az onnan nem messze, Somogysárd határában fekvő, de közigazgatásilag Nagybajomhoz tartozó Koroknyai várat vettük ostrom alá. A hét egyik legizgalmasabb játéka következett! A bokrokkal, fákkal körbevett és benőtt várárok és az egykori vár helye igazán különleges és tökéletes helyszínt biztosított a számháborúhoz, remek búvóhelyeket kínált a pirosak és a kékek összecsapásához. Kipirult arccal tűntek föl, majd észrevétlenül osontak tova a rejtekadó növényzet között az ellenfél zászlaját megszerezni akaró gyerekek.
Csütörtökön ismét kézműveskedtünk, előkerültek a fakanalak, filcanyagok, ragasztók, csattogtak az ollók, bábokat készítettünk. Négy mesét dramatizáltak, keltettek életre a fiataljaink, ezekhez készültek a szereplők. Lázas alkotó munka folyt, mindenki tett-vett, sürgött-forgott. Utána a csoportok el is játszották a történeteket, egymás bábelőadásait tapssal jutalmazták. A nap végén tartott megbeszélésen többen arról számoltak be, hogy nagy élmény volt számukra a bábozás, mert közben rengeteget nevettek, és szívesen báboznának még legközelebb is. Ebéd után egy kisebb felfedező túrára indultunk az Igmándy-kúriához. A házigazda, Urbányi András mutatta be a sokat megélt épület történetét, 1801-től napjainkig. Felesége saját készítésű szörppel és süteménnyel kedveskedett nekünk, a lányokat a konyhakertjében is végigvezette. S persze itt is állatok hódították meg a gyerekek szívét, mégpedig a csacsik. A kis Palika hosszú füleivel, plüss bundájával, pöttöm patáival igazán elbűvölt mindenkit. A napot egy jó kis fagyizással zártuk a hűsítő Oázisban némi zenei aláfestéssel, ugyanis a kisebbek a kamionokat tülköltették. Cuki Feri, aki a fagylaltját maga meri, orvul hátba támadta vízipisztolyával a nagyobb lányainkat, nem kis nevetést csalva az izzadt arcokra.
Utolsó napon bringára pattantunk, Nagybajomból Kisbajomba vezetett 15 km-es utunk. A rokon nevű településen Orbán Ági, sajtkészítő és az RTL Klubon futó Konyhafőnök című főzőműsor 3. évadának győztese fogadott bennünket férje és lányai körében. Először megtekintettük a Rinya menti ékszerdoboznak nevezett falucska műemlékvédelem alatt álló épületeit, majd a skanzen mellett működő erdei iskolában kecsketejből fűszerezett gomolyasajtot készíthettek a gyerekek. Ez a folyamat igénybe vette minden érzékszervüket, mert nemcsak látták és hallották, hogy hogyan készül a sajt, hanem a tenyerükkel meg is simogatták, majd pedig sajtkarddal és sajthárfával kíméletlenül fel is darabolták az alvadékot. Az ízlelőbimbóknak is akadt dolguk, hiszen még a savót is megkóstolták. És végül az ízesítéshez használt fűszernövényeket szagolgatták nagy érdeklődéssel. Itt jegyezném meg, hogy minél több érzékszervre hat egy élmény, az annál jobban elraktározódik a memóriánkban. Tettünk egy rövidebb túrát is a falu határában kialakított tanösvényen, kicsit jobban megismerve a környező tájat és élővilágot. Ezután Ági bemutatta kis birtokát a seregnyi állattal együtt. A fő attrakció a kecskefejés volt, szegény párának a tőgyét sokan megcibálták, sokaknak azért tejet is sikerült belőle elővarázsolni. A gyerekek lelkesedése töretlen volt az állatok iránt, csodálatos volt látni, ahogy Ági és lányai milyen szeretettel bánnak a farmjukon élő mekegő, múgató, gágogó lényekkel. Az ötnapos tábor méltó befejezése volt a kisbajomi kiruccanás. Visszaérkezésünk után a tábort értékelő záróbeszélgetésre került sor. Szerencsére mindenki jól érezte magát, ki-ki elmondta, hogy mi tetszett neki a legjobban, szinte az összes programelemet felsorolták.
Igaz, hogy a különböző kütyük kellőképpen megbabonázták a mai fiatalokat, de hál’ Istennek a közösségi élmények, a barátok, a természet és az állatok még mindig vissza tudják téríteni őket a teremtett, valódi világba. Csak kézen kell őket fogni, és mutatni kell nekik az utat… Itt szeretném megköszönni a szervezőknek, Bakonyi Évinek, Tisza Móninak és Rázsits Verának a tartalmas programokkal tarkított Erzsébet-tábort és a sok segítségüket.
